Kajtár Márton életútja

(1929-1991)

Kajtár Márton 1929. december 16-án született Nagyatádon állatorvos apa és tanárnő anya elsőszülött gyermekeként. A hírneves pannonhalmi bencés gimnázium diákja volt, ott alakult ki egész későbbi életének három vezérlő motívuma, a hit, az alázat és a szolgálat. 1949-ben másodévesként került a szegedi egyetemről a budapesti tudományegyetem vegyészi szakára és ott szerzett diplomát 1952-ben. Az egyetemen is első volt az eminensek között, így szeretve tisztelt tanára, Bruckner Győző professzor javaslatára már a következő évben kinevezték a szerves kémiai tanszék tanársegédjévé. 1960-ban adjunktusi, 1969-ben docensi, 1987-ben egyetemi tanári előléptetésben részesült.

Tudományos kutatómunkáját Bruckner Győző irányításával kezdte el a peptidkémia területén. "Természetes polyglutaminsavak szerkezetének igazolása szintézis útján" című egyetemi doktori dolgozatát 1959-ben summa cum laude minősítéssel védte meg. Az 1956-os forradalom leverése után aktív részt vett a szétzilált tanszék újraélesztésében, immár önálló kutatóként. Eleinte tovább folytatta peptidszintetikus vizsgálatait, erről tanúskodik 1967-ben beadott és megvédett "Sztereoizomer gamma-polyglutaminsavak és glutaminsav gamma-oligopeptidek szintézise" című kandidátusi dolgozata. Később érdeklődése egyre inkább szerkezeti és sztereokémiai problémák felvetése és megoldása felé irányult.

1970-ben Kajtár Márton Humboldt-ösztöndíjasként hosszabb időre Németországba került. Itt mélyült el szakmai barátsága Günther Snatzke professzorral, az ORD-CD spektroszkópia világhírű művelĂ´jével és nesztorával. Így lett csakhamar Kajtár Márton a magyarországi "helytartó", a hazai kiroptikai spektroszkópiai kutatások úttörője. A tanszékre telepített nagyműszerekre támaszkodva, országos igényeket kielégítĂ´ kiroptikai laboratóriumot szervezett. Hazánkban szinte mindegyik jelentős szerves kémikussal kooperált és publikált velük közösen. Rá ezekben a munkákban a sztereokémiai problémák megoldása hárult. Kutatási eredményeit 1985-ben írt akadémiai doktori dolgozatában foglalta össze "A kiroptikai spektroszkópia alkalmazása a szerves kémiai szerkezetkutatásban" címmel.

A nyolcvanas évek második fele Kajtár Mártonnak meghozta a nemzetközi elismertséget is. Publikációinak száma addigra már meghaladta a százat, számos cikket közöltek tőle a legrangosabb folyóiratok. Nemzetközi konferenciákat szervezett, és kapott ilyenekre meghívást. Súlyos betegsége azonban már megakadályozta abban, hogy az 1991. évi akadémiai nagyhéten előadjon, és le kellett mondania azt a plenáris előadást, amelyet az 1991. évi bochumi CD-konferencián tartott volna. Abban az évben töltötte volna be 62. életévét.

Sajnálatos módon Kajtár Márton hírneve ellenére sem kapta meg a hivatalos körök kellő elismerését, amiben a pártállam idején a politikai motívumok jelentős szerepet játszottak. 1986-ban ugyan Akadémiai Díjban részesült, de fel sem merült, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé válassza, bár ez indokolt lett volna. Kiábrándító, hogy az általa remélt és megért rendszerváltás sem emelte fel az őt megillető helyre.

Bruckner Győző legendás oktatói habitusához és előadói stílusához tanítványai közül Kajtár Márton állt a legközelebb. Nem véletlen, hogy "birodalmának" felosztásakor Bruckner professzor az oktatást kívánta Kajtár Mártonra örökül hagyni. A hetvenes évek elején valóban ő vette át hosszú évekre a kémiatanárok képzésének és továbbképzésének tanszéki irányítását. 1980-tól a tudományegyetemi vegyészképzésben vállalt szerepet. Újjászervezte a szerves kémiai fĂ´kollégium záró részét, amely a természetes szénvegyületek kémiáját öleli fel és betetőzi az alapozó stúdiumokat

Széleskörű tudása és szakmai intelligenciája révén Kajtár Márton a hatkötetes Bruckner-tankönyv megalkotása terén sem volt nélkülözhető, ebben a munkában már 1958-tól kezdve közreműködött. Kritikai megjegyzéseit és részletes javaslatait Bruckner professzor igényelte és figyelembe is vette. Később Kajtár Márton önállóan is írt fejezeteket a Bruckner-könyvbe. Átfogó tudására jellemző, hogy éppen két egymástól igen távoli határterületet dolgozott fel, az interpretatív elméleti szerves kémiát és az életfolyamatok szerves kémiáját.

Meghatározó szerepre vállalkozott Kajtár Márton a középfokú kémiaoktatás országos szintű reformjában is. Ő az egyik szerzője az 1984-es kiadású gimnáziumi szerveskémia-tankönyvnek. Ezzel párhuzamosan kémia szakos tanárjelöltek részére ötkötetes jegyzetet írt, amelyet középiskolai tanárok továbbképzési anyagaként is elfogadtak. Ennek átdolgozásával és jelentős kibővítésével született meg 1984-ben a "Változatok négy elemre" című, szerves kémiai tárgyú, kétkötetes tudományos ismeretterjesztő könyve, amely nagy sikert aratott. A könyv messze túlnő a jól sikerült népszerűsítés keretein; jeles bizonyítéka annak, hogy a kémia tudományát nem tekinthetjük elfogadott klisék unalmas gyűjteményének, hanem egy olyan területnek, ahol a játék, a művészet és a szuverén gondolkodás egyaránt tág teret kap.

Kajtár Márton érdeklődése nem korlátozódott a szűkebb értelemben vett szakmára. Otthonosan mozgott az irodalom, a zeneművészet és a képzőművészet területén egyaránt. Megbecsüléssel emlegette és népszerűsítette a nagy példaképeket, Thomas Mannt, Bartókot és Paul Kleet. Szerénysége és megnyerő egyénisége Kajtár Mártont rendkívül népszerűvé tették. Egyetemi hallgatói kiváló oktatóvá választották, erre igen büszke volt. Ideális tanárként úgy tudott fáradhatatlanul tanítani a katedrán, beszélgetésekben, vizsgákon, értekezések bírálatában, hogy soha senkit meg nem sértett, mivel magát sohase tartotta többre mint partnerét. Fizetséget nem várva hirdette a tudomány erejét és szépségét kicsinek és nagynak, diákjainak éppúgy mint a magyar kisvárosok tanítói-tanári közösségének vagy az Akadémia plénumának. Bátran elmondhatjuk róla, hogy a nemzet napszámosa volt.