A gyerekek képesek lelkesedni – beszélgetés Róka Andrással

Október elején Debrecenben a Magyar Science on Stage Fesztiválon ismét sikert aratott és nemzetközi szereplést ért el Róka András, a Fizikai Kémiai Tanszék munkatársa, az Észbontó és Észbontogató rendezvénysorozatok házigazdája. Júliusban készítettünk vele hosszabb interjút.

Tanár Úr nem régen tartott „észbontó” előadást Ankarában. Miért hívták meg erre az előadásra?

Tavaly a kilenc fős magyar csapat tagjaként részt vehettem a „Science on Stage” európai fesztiválon Londonban. Ez volt életem első angol nyelven tartott hosszú előadása. Az angolságom nem volt nagyon „előkelő”, de a prezentáció, a beillesztett zenékkel és a történetet felidéző kísérletekkel együtt sokat segített abban, hogy a mondanivalóm átmenjen. A török küldöttség tagjainak nagyon tetszhetett, mert az előadás után többek között ők is feljöttek a színpadra gratulálni. Úgy tűnt, hogy érzelem gazdagságuk találkozott az előadás mondanivalójával. Talán ennek köszönhető, hogy Nilgün Erentay, a SONS török elnök asszonya a saját nemzeti fesztiváljukra is meghívott külsős előadónak.
A török fesztivál - amit Ankarában, a Nazim Hikmetről elnevezett Kongresszusi és Kulturális Központban rendeztek meg, életem egyik legszebb élményévé vált. A házigazdák mindent megtettek annak érdekében, hogy a rendezvény minden résztvevője sikeres legyen, és vendégeikről valóban odaadó szeretettel gondoskodtak. A színpadon Erentay elnök asszony volt a tolmácsom, és az előadás a londonihoz hasonlóan tetszést aratott. Ezekből az élményekből sokáig lehet építkezni.

 


 

Miről szól a „Science on Stage”?

A „Science on Stage” kezdetben csak fizikát, néhány éve a természettudományos tárgyakat - bármilyen szinten - tanító tanárok nemzetközi mozgalma. Olyan mozgalom, amelyben a tanárok egymásért és az oktatás fejlesztésérét dolgoznak. Célját a szlogen fejezi ki legjobban: „from teachers to teachers”. Az újítások, ötletek, módszerek hatékonyabb cseréje, megosztása céljából kétévente más-más országban európai szintű találkozót, fesztivált rendeznek, melyen plenáris és standokon tartott előadásokkal, kísérleti bemutatókkal, személyes beszélgetésekkel segítik egymás munkáját. Itt nem szégyen ellesni egymástól az ötleteket. A lényeg, hogy a tanítás hasznára váljon, hogy élvezetessé tegye a tanulást és a tanítást egyaránt. A résztvevők egymás országaiba utazva jobban megismerik egymás oktatását és kultúráját. Az egyik évben a résztvevők nemzeti szintű kiválogatása történik, a következő évben pedig valamelyik pályázó ország a házigazdája a nemzetközi találkozóak. Jövőre (2017-ben) Magyarország nyerte el a rendezés jogát, és az európai fesztivált Debrecen városa rendezheti meg. Engem a BME „mágusa”, Hӓrtlein Károly bíztatott, hogy pályázzak a 2015-ös fesztiválra. Szerencsére elfogadták a pályázatom, mert részt veszek a tanárképzésben.

Ön elsősorban kémikus, mégis komplex módon közelíti meg a jelenségeket, és egyetemes látásmódot próbál átadni, kísérletekkel bizonyító, elbeszélő előadásmódban. Hogyan alakult ki ez a stílus?

Végzettségem szerint kémiafizika szakos tanár vagyok. Mivel az orvosi egyetemen dolgoztam 6 évet, ismereteim bővültek egy kevés biológiával is. Azt mondják, hogy ma már nem szabad ilyen ugrásokat csinálni, mert csak egy területen lehet eredményt elérni. Ennek ellenére úgy érzem, hogy több tudományterület megismerése elősegíti ezek összekapcsolását, valamilyen szintű szintézisét, amire nagy szükség van a „mélyre ásás” mellett. Ezért örültem annak, hogy Inzelt György professzor felkínálta a kutatás lehetőségét laboratóriumában, mert biztos voltam és vagyok abban, hogy az elektrokémia alkalmazása fontos a biológia, elsősorban a biológiai energiaátalakítás és várhatóan az ingerületvezetés terén.
Egy másik meghatározó esemény és egyúttal élmény volt számomra, amikor 33 éve, Kajtár Márton professzor lemondva a Bugát Pál Természettudományi Verseny zsűritagságáról engem kért fel utódjául. Ennek a természettudományos versenynek az a célja, hogy a résztvevő háromfős csapatok a feladatokon és laboratóriumi gyakorlaton keresztül a középiskolás ismeretek szintjén maradva, komplex módon közelítsék meg a természeti jelenségeket, technikai, technológiai és biológiai folyamatokat. Ennek a versenynek nem tétje az egyetemi felvételi, ezért a diákok ide csak a verseny szelleméért jönnek. Ezek a „kitérők” erősítették és igényelték bennem a teljességre való törekvést.

Gyerekkorában mi akart lenni? Mi irányította erre a pályára?

Sokáig orvos szerettem volna lenni, de a remek debreceni középiskolámban, a Vegyipari Technikumban sajnos nem tanítottak biológiát. Az orvosira való felkészülés helyett az azonnali továbbtanulást, és ezen belül az ELTE-t választottam. Kiváló technikumi tanáraim, mint Oláh József és Forgács József példája nyomán végül nem vegyész, hanem kémia-fizika tanári szakra jelentkeztem. Így lettem „csak” tanár szakos, aminek a megítélése - ebben a hierarchikus rendszerben - egész pályám során végig kísért.
Kik voltak azok a tanárok, akik hatással voltak Önre?
Óriási szerencsém volt, hogy olyan korszakban járhattam az egyetemre, amikor még éltek, alkottak és tanítottak – ha szabad így mondanom – a nagy egyéniségek. Pótolhatatlan professzoraim voltak, akiket kötelességemnek tartom „életben tartani”, a magam - hozzájuk képest - szerény módján „átörökíteni”. Nyilasi János klasszikus és modern kémiát szintetizáló előadásai egyúttal módszertani útmutatók is voltak. Kajtár Márton személyes varázsa, felemelő tudásátadása és talán barátsága hiánya ellenére végig kíséri az életem. Károlyházy Frigyes pedig a megértés élményével nem csak kinyitotta előttem-előttünk a „világot”, hanem rákényszerített a megértés és a megértetés igényére is. Sajnálom, hogy már nem ítélkezhetnek felettem, hogy kontárkodom, vagy sem.

Tíz éve vezeti együttgondolkodtató előadássorozatait, előadásaival járja a hazai és külhoni egyetemeket, iskolákat, oktat, meghívásokat kap rendezvényekre, versenyekre. Nemrég voltam egy előadásán, amelyet Budapestre látogató holland diákoknak tartott angolul. Miben más a hazai és a külföldi közönség?

Az előadások egyszerre több hatást próbálnak kiváltani. A mindig gondolatmenetre fűzött tartalom a bizonyító erejű kísérletekkel és az előforduló humorral az értelemhez szólnak, és a folyamatos együtt gondolkodást igénylik.
A mindennapjainkhoz fűződő megjegyzések, képek és a zenei betétek pedig az érzelemre hatnak. A közönség rendkívül változatosan reagál ezekre a „provokatív” hatásokra. Ankarában például a mondanivalómat Nazim Hikmet egyik versével próbáltam kifejezni. Nagy tapsot kaptam érte.
A külhoni magyar iskolákban, Vajdaságban, Erdélyben vagy a Felvidéken szinte kivétel nélkül nyitottak, fogékonyak még az érzelmi hatásokra is. Nálunk kicsit más a helyzet. Valószínű az iskola légkörének megfelelően más-más hatás érvényesül. A kísérleteket mindenki szereti. Az együtt gondolkodást sok helyen nem igénylik, és van, ahol az érzelmi hatás is szokatlan. Éppúgy, mint a színházban: A közönség mindenütt megdolgoztatja nemcsak a színészeket, hanem az előadókat is. A holland közönség „fergeteges” volt, mert az egyetemisták minden hatásra fogékonyak voltak.
 

Mit gondol a közoktatás jelen állapotáról?

38 éve tanítok, és véleményem szerint nagyon rossz irányba halad a közoktatás és a felsőoktatás irányítása. A valószínűségi törvények szerint a jó és a rossz valamelyest felváltva követik egymást. Elgondolkodtató, hogy a rossz döntések ilyen sorozata lehet-e véletlenszerű. A meghirdetett szándék és a megvalósulás nincsenek összhangban. Mire próbáltak ellene tenni elkéstek, mert elértéktelenedett és felhígult a tanári pálya, megalázottakká váltak a korábban is jó tanárok, és a képzés tönkretétele miatt ma nincs olyan tanárképzés az országban, ami mindezt rövid időn belül rendbe tudná hozni. A közoktatás irányítása változatlanul kitart korábbi, ellentmondásos döntése mellett, hogy az ismeretanyag folyamatos növekedése ellenére csökkentett óraszámban kívánja taníttatni a természettudományokat. Pedig, ha a sokat emlegetett reformra komoly igény lenne, az iskolai évek számának növelése egyszerre sok problémát oldhatna meg. Az Öveges-program – bár csak lokálisan - javított a felszereltség terén, de hiába áll rendelkezésre minden eszköz, ha a tanterv nem biztosít elegendő időt az állandó kísérletezésre, a nyugodt végig gondolásra és az iskolatípushoz illő szintézisre. A jelenlegi „versenyfuttatás” tönkre teszi gyermekeink fejlődését, és kikezdi tanáraink elhivatottságát.

Mit üzen a következő tanárgenerációnak?

Felgyorsult, vagy mesterségesen felgyorsított világunkban nincs idő, nem kifizetődő, és egyébként sem könnyű feladat tudományos szintézisre vállalkozni. Sem a pályán lévő, sem a pályára érkező tanárok nem várhatnak hathatós segítséget sem a tudományos versenyfutásban dolgozó kutatóktól, sem a tantervek tartalmán vitatkozó oktatásirányítóktól. Süsüt idézve „majd csak jön egy királyfi”, aki Eötvös Lorándhoz hasonlóan ellentmondást és kompromisszumot nem ismerve fontosnak érzi a tanárképzést és a tanártovábbképzést. De addig a tanároknak hivatásukat átérezve maguknak kell megteremteni az iskolatípusuk által igényelt természettudományos szintézist, ami az újra meg újra átírt tantervtől és tankönyvektől függetlenül igazítja el őket abban, hogy a tananyagban mi a fontos, és mi a fontatlan.

[Dr. Róka András

 1953-ban született Nyíregyházán. A debreceni Vegyipari Technikum után az ELTE TTK kémia-fizika tanári szakán szerzett diplomát.  Az egyetemi doktori megszerzését követően 6 évig a  SOTE Biofizikai Intézetében oktatott és kutatott, majd megszüntetéséig az ELTE TKF Kémiai Tanszékén oktatott, és egy ciklusban tanszéket vezetett. A Kémiai Intézet támogatásának köszönhetően éppen tíz éve tartja  az általános- és középiskolásoknak szóló „Észbontó-Észbontogató” előadássorozatát.   Bugát Pál Természettudományi Verseny zsűritagja 33 éve. Sok együtt gondolkodtató előadást tart az egész országban. Szereti Micimackót, előadásain is gyakran idézi. Három  gyermek apja, négy unokája mellett 2 még pocaklakó.]