A fehérjék janus-arca: végzetes változások
Adatlap
Előadó: 
Perczel András
Időpont: 
csü., 2015-02-19 17:00
Helyszín: 
ELTE Pázmány Péter sétány 1/A, Északi tömb, 0.83-as számú Eötvös előadó
Kísérő programok: 
Köszöntők: Szalay Péter és Homonnay Zoltán
Kvízjáték
Látványos kémiai kísérletek - Jalsovszky István
Laborlátogatások: NMR Labor - Pálfy Gyula, Lézerlabor - Bazsó Gábor, EKOL (Analitikai Laboratórium) - Szabó Bálint, Preparatív labor - Novák Zoltán
Csatolmányok: 
Egyes fehérjék konformációs átalakulásához, hirtelen megjelenő aggregációs képességükhöz olyan betegségek társíthatók, mint az Alzheimer-kór vagy a prion-betegség. Más kórképek esetén azt tapasztaljuk, hogy fehérjék hibásan tekerednek fel vagy le (pl. Tau-fehérjék, APP-fragmensek), s ezek fokozott összetapadási, majd aggregációs képessége végzetes lehet. Bár a fehérjéket felépítő aminosavak, kémiailag egységesek és jól definiáltak, térbeli megjelenésük – azaz térszerkezetük – mégis néha többféle lehet.
Janus a kétarcú római istenség csak két eltérő profillal rendelkezett, mégis a mitológiában fontos szerephez jutott. A makromolekulák és fehérjék egy része – hasonlóan a római istenséghez – rendelkezik egy szokásos „kedves” téralkattal, azzal amellyel az evolúció során kialakult küldetését valósítja meg. Ám ugyanez a fehérje - ma még sok esetben nem ismert okok miatt - egyszer csak másik „arcát” mutatja, azt amelyik a patogenitás molekuláris hátterét adja. Ez utóbbi téralkat megjelenése elősegíti a fehérjeszálak önszerveződő összetapadását, filamentumok, nano-szálak, majd végül makroszkópikus méretű aggregátumok képződését.
Az előadás néhány konkrét példa bemutatása mellett elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy hogyan lehet megismerni, modellezni és megérteni a két arc közötti különbséget, s hogy van-e lehetőség arra, hogy a kedvezőtlen profilt háttérbe toljuk, annak patológiás tulajdonságait visszaszorítsuk.